Indulási előkészületek

A leszerelhető és ledönthető felszerelések eltávolítása után pontosan meg kell határozni a hajó fixpont magasságát. Gyakorlatban ezt úgy kell végezni, hogy a hajó legmagasabb fix pontjánál vízszintesen el kell helyezni egy csáklyát, és a csáklyavas elágazásánál le kell lógatni egy dobózsinórt a víz színéig. Ezután a csáklyavasról lelógó zsinór hosszát meg kell mérni, és ehhez kell hozzáadni a merülést, ez az érték lesz a hajó fixpont magassága.

Meg kell győződni a hajó legnyagyobb merüléséről (okmányokból, merülési mércékről, stb.), amennyiben nincs ilyen lehetőség, akkor ajánlatos a legnagyobb merülést hajdabodával meghatározni – ez főleg akkor fontos, ha mély merülésű hajóról van szó.

A hajótest, felépítmény és felszerelési tárgyak védelmét a hajóútba benyúló ágaktól, műtárgyaktól biztosítani kell. Erre alkalmas a bedeszkázás és a ponyvázás.

Csúszóláncok, vasaltkarók, járók, kötelek, támasztórudak, csáklyák, jelzőberendezések, ütközőballonok, stb. előkészítése. Kötelek kiválasztásánál figyelembe kell venni az esetleges leszabadítást.

Völgymeneti hajózás magányos géphajóval

A hajó fő méretétől függően csúszólánccal, vagy csúszólánc nélkül történhet. Nagy széles hajóknál ajánlatos 2 db csúszóláncot használni. A köteleket a hajó szélén és a végén célszerű rögzíteni, ezáltal a kanyarban a csúszóláncok nem engedik a hajó farát partra esni. Csúszóláncnak lehetőleg hosszú láncot alkalmazzunk (10-13 mm rúdvastagságút), mert a mederben hosszan elnyúló csúszólánc jobban tartja a hajó farát, mint a hasonló súlyú rövidebb. Csúszóláncnak mindig annyinak kell lenni, hogy a teljes kieresztésnél a hajót legalább egy hajóhosszban megállítsa. A csatornában lévő hajózási akadályok figyelembe vételével előre meghatározható az egyes szakaszokra és pontokra a csúszólánc hossza, annak csökkentése, illetve felszedése.
Völgymeneti hajózásnál akadályoknak kell tekinteni a műtárgyakat, erős kanyarokat, továbbá a csatornában közlekedő és várakozó hajókat, melyekre főleg az alsó szakaszon kell számítani, mivel az árvízkapu által biztosított vízállás miatt állandó hajózás van és ezek az egységek nem szerepelnek a csatornára kiadott hajózási programban (0-23 cskm között).

Hegymeneti hajózás magányos géphajóval

A hajó fő méretétől és teljesítményétől függően kell a sebességet megválasztani. A sebesség meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a szűk keresztszelvény miatt nagy géperő használatánál megnövekszik a szívóhatás, és a visszabukó hullámok kialakulása. E jelenség figyelmen kívül hagyása felesleges energia felhasználásához vezet, továbbá károk előidézője is lehet.

Hajók fordítása a Sió csatornában

Nagyobb úszóegységek fordítását a Kapos és a Sárvíz torkolatnál lehet végrehajtani. Kisebb hajók fordítását a gyakorlat szerint völgymenetben és hegymenetben is lehet. Völgymenetben a partra futtatjuk a hajó orrát, a hajó farát a víz lefordítja. 90 fokos elfordulás után hátrálva kell a hajót felállítani. Hegymenetben a hajó farát a parton rögzítjük, futókötéllel bokorhoz, fához, stb., a hajó elejét a folyás lefordítja. A hajó elején figyelőt kell állítani, hogy az orr elakadásakor a farán el kell engedni a kötetet.

Völgymeneti vontatás

Indulás előtt a vontatmány úszáshelyzetét ellenőrizni kell. Nagy eltérő trimmelésnél egyenes úszáshelyzetet kell lehetőleg biztosítani, mert a hosszirányban eltrimmelt hajó vontatás ostorozik, főleg a kanyarban. Nehéz feladat Siófok belterületén a biztonságos vontatmány vezetés. Ezért hajótípustól (nagyságtól) függően kétféle megoldás alakult ki.

• (1) Az osztósziget mellett lekötött vontatmányt vontába kell venni (csak kis súlyú vontatmányt), esetleg csúszóláncot kell kiengedni, viszonylag rövid kötéllel kell vezetni, parthoz viszonyított kis sebességgel a bukógátak alá.
• (2) Az osztósziget mellé lekötött vontatmányt hegymeneti vontatmányként kell felcsatolni, és így kell leereszkedni a bukógát alá. Ereszkedésnél állandó összeköttetést kell biztosítani a géphajó vezetőjével és a vontatmányon lévő személlyel. Az így ereszkedő hajót, vontatmányt lassan lehet ereszteni, és bármikor ütközés elkerülése miatt meg lehet állítani (megemelni).

Vontatásnál az egész út során célszerű csúszóláncot használni. Széles, hosszú hajónál kettőt a vontatmány szélén rögzítve, ezzel biztosítva, hogy a vontatmány vége ne tudjon kiesni. A csúszólánc kiválasztásánál törekedni kell a hosszú lánc alkalmazására. Tömegében annyit, hogy a vontatott karavánt megtartsa (megállítsa), a vontatóhajó gépének a megállítása után (pl. 700 tonnás önjáró uszálynál 2 db 60 m hosszú, 13 mm vastagságú csúszóláncot célszerű alkalmazni). Ezzel a módszerrel viszonylag biztonságosan lehet vezetni a vontatmányt 6-8 km/h átlagsebességgel. A vontatást célszerű keresztkötéllel végezni, mivel így a vontatmány vezetése biztonságosabb (a vontató farának egyik oldaláról a vontatmány elejének másik oldalára és ezzel fordítva is kiadott egy-egy kötél).

Nehéz vontatmány továbbításának egyik legnagyobb problémáját jelenti a mezőkomáromi vasúti híd szűk keresztszelvénye. Gyakran előfordul, hogy míg az alsó szakaszon a vontatókaraván könnyen tudja tartani az 5-6 km/óra átlagsebességet, akkor a mezőkomáromi vasúti hídnál nem képes áthajózni. Segítségül felhasználható a hajó horgonycsörlőjéről hosszan előre adott parti kötél becsörlőzése. Ezt a műveletet többször is meg kell ismételni. A mezőkomáromi közúti hídtól ismét megkönnyebbül a vontatmány továbbítása, de mindenképpen számolni kell arra, hogy nagyobb súlyú vontatmányok továbbításánál komoly akadályt jelenthet a híd. Célszerű továbbá Siófokon biztonsági okból egy kisebb vontatót készenlétben tartani.

Az ereszkedés történhet saját horgonnyal, vagy csúszólánccal. Siófok belterületén ereszkedés céljára igénybe lehet venni az osztószigeten levő bakot, továbbá a minkét parton elhelyezett bakokat. A sebességet a csatornában lévő műtárgyak és kanyarok határozzák meg. Gyakorlat igazolja, hogy a sebességet minimumra kell csökkenteni, vagy az egységet meg kell állítani Siófok belterületén. Hosszabb egyenes szakaszon a csúszóláncot lehet rövidíteni, vagy esetleg teljesen fölszedni a nagyobb sebesség elérésének céljából.

Ereszkedés során előfordul, hogy a hajó eleje partra csúszik, elakad, ezt követően elborul. A leszabadítás legjobban bevált módszere, hogy a hajó farán kiadunk egy kötelet a partra, arra az oldalra, amelyik felől az orra elakadt, s a kötél mindig magasabban legyen, mint a hajó fara. Kötelet rögzíthetjük fához, bokor körbekerítéssel, vasalt karóhoz, vagy göröglyukba helyezett horgonyhoz. A kötél hosszát mindig a kanyarok és a műtárgyak határozzák meg. Erős kanyaroknál, egyes műtárgyaknál a sebességet minimálisra kell csökkenteni, az is előfordul, hogy a vontatóhajó a vontatmánnyal együtt csurog (p1. ozorai közúti híd, mezőkomáromi vasúti híd).

Hegymeneti vontatás

A hajózás sajátosságából fakad, hogy a hegymeneti vontatmány vezetése viszonylag könyebb, mint a völgymeneti vontatás. A Sió szűk keresztszelvényei miatt gyakran előfordulhat a partrafutás, főleg erős kanyarokban. Vontatás végezhető keresztkötéllel, de ha könnyű a vontatmány, akkor rövid kötéllel biztonságosabban vezethető. Könnyű vontatmánynál a vontatmányról kiadott csúszólánccal is lehet növelni a kormányképességet. Jó kormányképességű nehéz vontatmánynál lehet egy vontató kötelet alkalmazni, de itt a kötélfék ajánlatos. A vontatási sebességet úgy kell meghatározni, hogy amennyiben a vontatóhajónak hirtelen géperejét csökkenteni kell (pl. kanyarok, műtárgyak, találkozások esetén), akkor a vontatmány ne tudjon rászaladni a vontatóhajóra.

A csatorna alsó szakaszában lényegesen nagyobb sebesség érhető el. Az árvízkaputól Harcig érezhető a visszaduzzasztás. Harctól a Kapos torkolatig egyenletes sebesség érhető el, kivétel az erős kanyarok. A Kapos torkolattól növekvő vízsebességgel és és szűk keresztszelvénnyel kell számolni.

A kötelet csörlővel rá kell feszíteni, így a hajó fara visszacsavarodik, míg a hajó orra ezzel lefeszül, visszahúzódik.

Ereszkedni lehet orral és farral, ezt mindig az dönti el, hogy milyen a hajó alakja. Praktikusabb a farral való ereszkedés, mert így a hajó horgonyát bizotnságosan lehet alkalmazni. Ha a hajófar kialakítása miatt sérülékeny (pl. Hitzler-kormány), akkor orral való ereszkedés a biztoságosabb, csúszólánc használattal.

Forrás: Riedl János: A Sió-csatorna vonalismerete